A család

A táblát fogó lány nagyon lelkes volt, megismert a zakómról és rögtön megölelt. Néhány másodperc múlva meg is tudtam, hogy ő Jessy, és két nap múlva elmegy New York államba. 15 éves mint én, és rettenetesen izgul az útja miatt. (Itt találkoztam először azzal, hogy mindenki egy bal arcra-puszival köszönt mindenkit.)

Utána a családdal is megismerkedtem, egy kedves idegen le is kattintott minket. Elbűvölően pedig megjegyezném, hogy ez a kép 20 óra utazás után készült rólam, 7 óra időeltolódással szenvedtem és nem éppen voltam a toppon.

Az mailekből már tudtam a neveket, de nagy megkönnyebbülés volt, hogy ott bemutatkoztak. A jobbomon ugye Jessy, mellette az apukája Felipe, a másik oldalamon Gris a fogadó anyukám, a kék pólós fiú pedig Ipe (alias ifjabb Felipe), Jessy bátyja.

Az út röpke 3 órás volt Mexikóvárosból Pueblába. Annyi, mint kb egy péntek is, dugóval induló Pest - Nyíregyháza távolság.

A néhány száz kilométert beszélgetéssel töltöttük. Be sem fogtuk a szánkat, Gris és Felipe csak mosolyogtak rajtunk, vagy nevettek, ha valamelyik tesó lefordította nekik spanyolra a mondatokat. Nagyon jól megtaláltuk a közös hangot, leginkább a zene, és a filmek terén. Jessyvel mindketten szeretjük a popzenét és néhány közös sorozatot is találtunk. Ipéről megtudtam, hogy minden fajta zenét szeret akárcsak én, emellett imádjuk az akciófilmeket. Így nagyon hamar elrepült a hazaút, az elfogadás miatti izgalom pedig végre kicsit alábbhagyott. 

Mikor már Pueblában voltunk, a kocsiból megmutogatták a helyi látványosságokat, elmentünk a kilátóhoz is. Éjszaka révén a kétmilliós város összes fénye fel volt gyújtva, sajnos az elképesztően varázslatos látvány a kép teljes egészéében nem adja vissza.

Utolsó előtti állomásként megálltunk egy tacosozónál (biztos vagyok benne hogy nem így kell leírni *tanácstalanfej*), a lényeg, hogy lehetett különböző mexikói ételeket lehetett enni. Az enyémnek nem tudom mi volt a neve, így inkább megmutatom. 

Egy kisebb tortillán hús, a zöld dolog rajta Guacamole szósz, ami nem csípős. Rá citromot facsarnak és sót szórnak. A fura, hogy mindent ezzel a két dologgal esznek/isznak. Igen! Isznak! Nem aznap este hanem később Gris egy étteremben a sörébe sót szórt és citromot facsart. Ez valami tradicionális cucc, először nagyon furán néztem, de meg lehet szokni. Mármint nem a sört hanem az ízeket. 

A kései vacsi után végre-valahára hazaértünk. Az új szobámban az egész ágyat kicsi csokik borították be és héliumos lufik tapadtak a plafonra. Megmutogatták mi hol van, és mintha ismertek volna, mert egy hatalmas, több literes samponnal üdvözöltek. Nos, annak aki nem ismer engem annyit a hajamról, hogy nagyon szeret tőlem független életet élni, és imád összekócolódni. És akkor még szépen fogalmaztam...

Hamar összepakoltunk és lefekvéshez készülődtünk, mert már elég fáradt voltam. 

Zuhanyzás előtt még csináltam egy képet, mert a bőröndöm hasonlított a falra, ezt pedig nem hagyhattam ki. Sajnos nem sokáig maradtak barátok, mert le kellett vennem a fóliát hogy felvehessem a pizsimet:(

A forró zuhany után bezuhantam az ágyba és másodpercek alatt elaludtam, hiszen Magyarországon már lassan felkelt a nap.