"Külföldiek betegsége"

Az első napokban nem sok minden történt, a majdnem egy hónap alatt amit itt töltöttem egész jól megismerkedtem a várossal, a kajákkal, az emberekkel, a kultúrával és magával Mexikóval. Igaz, hogy akármikor kocsiba ülök legkésőbb másfél órával később hányingerrel szállok ki, és akármikor ránézek a chilire felfordul a gyomrom. Az előbbi oka, hogy Puebla utcái szokatlanul és irritálóan sok fekvőrendőrrel rendelkeznek. Minden 200 méteren belül minimum hárommal találkozhatsz, és még ha a mexikóiak vad vezetési stílusa is hozzátársul ehhez, kész gyomorfelfordulás (ez egy létező szó? Ha nem, hát megalkotom).

Az utóbbi oka pedig, hogy az első hetekben összeszedtem egy fertőzést, ami annyiból állt, hogy nem tudtam aludni, folyton hányingerem volt, fájt a fejem és lázas voltam. Az "extranjeros", azaz külföldiek, ideérkezők betegségének is nevezik, mert általában a test ilyen tüneteket produkál, mikor egy új országot próbál meg "lenyelni" és befogadni az ételeket, stb. 

Szóval egy jó hétig csak pihentem itthon, Harry Potter maratonoztam és vártam, hogy hassanak a gyógyszerek. Mivel néhány iratomat szerencsésen Magyarországon hagytam, az iskolám pedig egy menő magániskola borzalmas egyenruhával, így nem járhatok suliba míg meg nem jönnek az irataim a postán. Nem panaszkodom, de sosem gondoltam volna, hogy hiányozni fog a suli.

Úgyhogy igen, nagyjából semmittevéssel telnek a napjaim.