Mese a mexikói kis kedvencekről

Egy szép, szerda este volt. Főhősünk fáradtan rogyott le az ágyra a délutáni programok után. A pueblai piramis meglátogatása, majd barátja, Martina házában maradás, majd végül éjfél után hazaérés igazán fárasztó volt számára. 

Cipőfűzőjét kikötve hátradőlt az ágyon, pár percig csak kábán bámulva a plafont. Kisebb-nagyobb erőfeszítések árán feltámaszkodott, majd a fürdőbe indult. Már a forró zuhany mennyei, zsibbasztó forróságán járt az esze mikor kinyitotta az ajtót. Lehajolt hogy arrébb húzza a fehér lefolyófedőt, mire teljesen lefagyott. A szürke papucsán amit még az első nap adtak kölcsön neki, két hatalmas barna csótány tanyázott. Lefagyott, másodpercekig mozdulni sem tudott, majd mikor realizálta magában a helyzetet, felnőttesen, sikítva kiszaladt a szobából.
Gris a hálószobában vasalt, míg Ipe a szobához kapcsolt fürdőszobában borotválkozott. Főhősünk kétségbeesetten az ágyra vetette magát, az előbb látott képek beleégtek emlékezetébe. Ahogy hosszú csápjaikat mozgatták... Még belegondolni sem akart mi történhetett volna akkor, ha esetleg egy hajnali álmodozás közepette akar tusolni! Gris megmentőként egyedül bemerészkedett a szörnyetegekhez, hosszú percek múltán megnyugtató hírekkel tért vissza, de a lány nem mert visszamenni a szobába. A lehető leggyorsabban felkapta a telefonját és a puha plédet az ágyról, majd lesétált a nappaliba. A kanapé krémszínű bőrhuzata hideg volt és idegen, most igazán hiányolta az otthonát. Lassan elfeküdt a kényelmes párnákon, paranoiásan körülnézve valahol nem leselkednek-e rá újabb szörnyetegek. Addig-addig forgolódott, míg sikerült elaludnia. A gondolatok nem hagyták nyugodni, álmában is csótányok kergették. Hajnali 2 órakor nem bírta tovább, tárcsázta az anyukáját Magyarországon. Ő biztos tud majd valami jó tanácsot adni! Mikor meghallotta a hangot a telefonban, örömében könnyek csordultak ki a szeméből. A honvágy és a félelem utórezgései szorították mellkasát. Anyja addig noszogatta, míg vette a bátorságot és újra felment a szobába. A fürdő ajtaja gúnyosan nevetett rajta a kis papucsfoglalókkal együtt. Nagyon szüksége lett volna egy zuhanyra, hiszen hosszú napja volt, de valahogy nem akaródzott még csak megérinteni sem a kilincset. Több mint 10 perc lelkitréning és kétségbeesett telefonbeszélgetés után újra megpróbálkozott a zuhany gondolatával. Hiszen nincs mitől félnie, Gris megoldotta az ügyet.
Az ajtó nyikordult egyet, a villany felkapcsolódott, a lány szájára újabb néma sikoly kerekedett. Most a kukában és a padlón mászkáltak. Nem voltak sokan, mindössze hárman, de még így is újra rájött a frász. Újabb internetes-konferenciahívás következett, majd később újabb csendben bámulás és erőgyűjtés. De úgy látszik az istenek meghallgatták kétségbeesett gondolatait, mert a garázsajtó nagy robajjal gördült ki majd be. Megjött Felipe. Ahogy a lépcsőn felérve meglátta hogy fogadott lánya az ágy szélén bámul az ajtóra még ha fáradt is volt, megkérdezte mi a baj. Mint egy lovag páncélban, úgy ment be a fürdőbe, kard helyett csótányirtóval. A lány megbízott benne, hálásan megköszönte a hősies cselekedetet és jó éjszakát kívánt. Bement a zuhanyhoz, leellenőrzött minden egyes sarkot, benézett a szőnyeg alá, elhúzta a zuhanyfüggönyt. Miután tényleg egyetlen bogarat sem talált, amilyen gyorsan csak tudott, túlesett a zuhanyzáson. Pizsamába bújt, befeküdt az ágyba, és továbbra is kételkedve nézelődött a takaró alatt, végül a kimerültség miatt elaludt.
Így történt, hogy azóta mindig ellenőriz minden egyes szegletet mielőtt használatba venné a fürdőszobát.
Az emberek oly rég hallottak róla hogy a krónikák írták, egyébként jól van, szereti az iskoláját, és imádja Mexikót!