Visszazuhanás a valóságba

Pánik. Szívdobogás. Zavar. Remegés.

Kezeim és lábaim védtelenül lógnak, míg mellkasom fájdalmasan kitárulkozva emelkedik és süllyed. Fél szemem zárva, valamiért nem tudom kinyitni. 

Minden forog. 

Drog? Gyógyszer? Félelem? Mégis mi hatása alatt állhatok? Fél lábra ereszkedve, fél szemmel puhatolózva kóválygok, dülöngélek, egy biztos pontot sem találva.

Most már állok, látom hol vagyok. Először a kerti kistó egy hulláma, a hamis pázsit néhány zöldellő fűszála, majd a lábaim alatti csempe esőtől sáros viharvert barnasága. „Otthon”? Évekig éltem itt, még sincs semmi kötődésem a helyhez. Támolyogva, jobb szemem lehetetlenül leragadva támasztom a lépcsősor melletti korlátot.