Mézszínű kérdések - Írás
Érzelmek kavalkádja.
Boldog, szomorú, színes, szürke, csillogó lila, halvány piros, dermesztő kristály.
Mind egyszerre, össze-összekapaszkodva, kéz a kézben, egymásba fonódva.
Súlyos, de ugyanakkor aranyméz-színű olvadt cukor, mely lassú kavarodásával mindent felolvaszt. Megkönnyebbülést hoz, ugyanakkor heves szívdobogást és remegést hordoz magában.
Édes remegés ez, jó.
De mégsem könnyű.
Semmi sem fekete vagy fehér, szürke vagy színes. Mert néha ott van a mindent felperzselő, olvadt aranyméz, amivel jelenleg nem tudok mit kezdeni. Nem tudom feldolgozni, különválasztani, besorolni, ahogy eddig mindent és mindenkit.
Nem tudom mi ez, mit tesz vagy mik a következményei de mégis, szorongás helyett csak csillogást áraszt. Intenzív sugara mindenkit elborít, megvilágít, átvilágít. Nem lehet előle az árnyékba rejtőzni, mert vidám csillogásával, barátságos mosollyal egyre csak közelít feléd.
De mi történik, ha ez a fény már nem kellemesen meleg, hanem mára-már égető, perzselő, fájdalmas?
Van értelme a rövid, ridegséget elmulasztó fényben fürdőzni?
Vagy a végkimenetelt mindvégig tudva csak azért is szánt szándékkal égeti meg magát az ember?
Boldog, szomorú, színes, szürke, csillogó lila, halvány piros, dermesztő kristály.
Mind egyszerre, össze-összekapaszkodva, kéz a kézben, egymásba fonódva.
Súlyos, de ugyanakkor aranyméz-színű olvadt cukor, mely lassú kavarodásával mindent felolvaszt. Megkönnyebbülést hoz, ugyanakkor heves szívdobogást és remegést hordoz magában.
Édes remegés ez, jó.
De mégsem könnyű.
Semmi sem fekete vagy fehér, szürke vagy színes. Mert néha ott van a mindent felperzselő, olvadt aranyméz, amivel jelenleg nem tudok mit kezdeni. Nem tudom feldolgozni, különválasztani, besorolni, ahogy eddig mindent és mindenkit.
Nem tudom mi ez, mit tesz vagy mik a következményei de mégis, szorongás helyett csak csillogást áraszt. Intenzív sugara mindenkit elborít, megvilágít, átvilágít. Nem lehet előle az árnyékba rejtőzni, mert vidám csillogásával, barátságos mosollyal egyre csak közelít feléd.
De mi történik, ha ez a fény már nem kellemesen meleg, hanem mára-már égető, perzselő, fájdalmas?
Van értelme a rövid, ridegséget elmulasztó fényben fürdőzni?
Vagy a végkimenetelt mindvégig tudva csak azért is szánt szándékkal égeti meg magát az ember?
