Búcsú Kisbértől

Kedves Mindenki!

Légy bentlakó, stáb, vagy utazó vándor. Egy titkot osztok meg veled most, nagyon figyelj!
Egy mágikus helyet fedeztem fel. Nem messze a hegyek zord, hűvös árnyékában, találhatsz rá.
Egy tökéletesen jó hely: minden pillanatban meleg, puha, levegőáramlatok oszlatják el az érzelmek, függőségek, vagy kőkemény nehézségek viharos tornádóit.
Angyali szemű, néha fehér egyenruhába öltözve, néha bottal járó, kopogó cipőben érkezve ontja ez a varázslatos hely magából a gyógyító mosolyokat. Hideg, üvegszívek olvasztása az egyik specialitásuk; forrósággal teli szeretet szövi át a barátságos folyosókat hajnali ébresztések lila-rózsaszínes reggelén.
Varázslat folyik ott, kétségtelen!
Hisz ilyen tarka festékfoltokkal, önismereti igazságokkal, hangulatos ritmusokkal teli hely nem létezik. Vagy mégis?
Ide figyelj, jóbarátom, most megsúgom a titkot:
Ha ezt a könyvecskét olvasod, bizony ám, hogy a fantasztikus helyen jársz!
Azt ajánlom, hogyha úgy érzed, időzz itt el pár óráig, napig, sugárzó napfényízű mosolyig, hogy te is részesülj, és megtapasztalt a csodát.

Becsüld meg,

tedd el emlékbe

és vigyázz rá.

[Eredetileg az emlékkönyvbe készült búcsúlevél az ott eltöltött időre visszaemlékezve, de gondoltam itt is megosztom.]