Ő - Írás
Én a kék, ő a piros.
Én az egyenes, ő a görbület.
Én a borda, míg ő a hevesen pulzáló szív.
Tejfeles hajnalban az egyetlen, akit látni akarok a nap csillogó aranysugarában,
az egyetlen, kinek mosolygó tekintetének tükrében sütkéreznék életem végéig.
Ki nélkül a gyorsuló világ megállna,
és a rohanó élet megtörne.
Simogató cirógatása megment a fullasztó múlttól, bátorító mosolya a legfélelmetesebb vadakat is elűzi.
Nélküle nincs jelen, nincs jövő, menny vagy pokol, élet vagy halál.
Ölelő karjai, heves szívverése, selymes pillantása.
Ő.
Ő kiegészít, bepótol, befoltoz, gyógyír, szeretet, szerelem, minden.
Puha megnyugvás és tomboló érzelmek hada követi lába nyomát,
melynek zárt, acélos taposásáért hegyeket mozgatnék.
Ő a reménység, mely vidám színeivel kiszínez, a bátorság mely fénylő melegséggel tölt el.
A másik fél, ki nélkül sosem lesz teljes a kör, az oxigén, ki nélkül a lélegzetvétel is nehéz.
Száguldó gondolataim szeszélyes szítója,
remegő térdeim okozója,
Boldogságom kulcsa.
Én az egyenes, ő a görbület.
Én a borda, míg ő a hevesen pulzáló szív.
Tejfeles hajnalban az egyetlen, akit látni akarok a nap csillogó aranysugarában,
az egyetlen, kinek mosolygó tekintetének tükrében sütkéreznék életem végéig.
Ki nélkül a gyorsuló világ megállna,
és a rohanó élet megtörne.
Simogató cirógatása megment a fullasztó múlttól, bátorító mosolya a legfélelmetesebb vadakat is elűzi.
Nélküle nincs jelen, nincs jövő, menny vagy pokol, élet vagy halál.
Ölelő karjai, heves szívverése, selymes pillantása.
Ő.
Ő kiegészít, bepótol, befoltoz, gyógyír, szeretet, szerelem, minden.
Puha megnyugvás és tomboló érzelmek hada követi lába nyomát,
melynek zárt, acélos taposásáért hegyeket mozgatnék.
Ő a reménység, mely vidám színeivel kiszínez, a bátorság mely fénylő melegséggel tölt el.
A másik fél, ki nélkül sosem lesz teljes a kör, az oxigén, ki nélkül a lélegzetvétel is nehéz.
Száguldó gondolataim szeszélyes szítója,
remegő térdeim okozója,
Boldogságom kulcsa.
