Végletek között
Ha veled vagyok, az élet megáll.
Minden pittyegő értesítés, ahogy a borzoló gondolatok is: elnémulnak.
Te vagy a jelen, a pillanat, és semmi más.
Jó ez?
Hogy ilyen hatással vagy rám?
Menekülhetek örömteli csendünkbe a világ zajai elől,
azonban van, hogy a világ túl sokáig van elzárva.
Nem válaszolok a hívásra, ahogy a búgó pittyenéseire sem, és ezt nem szeretem.
Nem kellene, hogy ez megállítson olyan egyszerű dolgokban, mint az SMS írás.
De mégis.
Nehéz ez, megtalálni az egyensúlyt.
Billegő méreg mindkét oldalának érzem magam, ha a közelemben vagy.
Ténylegesen kibillentesz a komfort és a berögzültség megszokott monotonitásából, mely először az izgatottság és a zsongás érzését hozta utóízként.
De vajon örökké fog ez tartani?
És ha igen, elfogadom majd?
Vagy netalántán nekem ez sok lesz?
Valamelyik oldalra elkerülhetetlenül, mindig jobban húzunk.
Minden pittyegő értesítés, ahogy a borzoló gondolatok is: elnémulnak.
Te vagy a jelen, a pillanat, és semmi más.
Jó ez?
Hogy ilyen hatással vagy rám?
Menekülhetek örömteli csendünkbe a világ zajai elől,
azonban van, hogy a világ túl sokáig van elzárva.
Nem válaszolok a hívásra, ahogy a búgó pittyenéseire sem, és ezt nem szeretem.
Nem kellene, hogy ez megállítson olyan egyszerű dolgokban, mint az SMS írás.
De mégis.
Nehéz ez, megtalálni az egyensúlyt.
Billegő méreg mindkét oldalának érzem magam, ha a közelemben vagy.
Ténylegesen kibillentesz a komfort és a berögzültség megszokott monotonitásából, mely először az izgatottság és a zsongás érzését hozta utóízként.
De vajon örökké fog ez tartani?
És ha igen, elfogadom majd?
Vagy netalántán nekem ez sok lesz?
Valamelyik oldalra elkerülhetetlenül, mindig jobban húzunk.
