Percek? Hetek? Évek?
Valami nem hagy éjszaka nyugodni, és leginkább az zavar, hogy nem tudom mi. Pedig úgy érzem a legtöbb dolog sínen van az életemben jelenleg. Egyre csak javuló családi háttér, munka első próbálkozásra, baráti háló, sikeres terápia. De mégis, valamiért tegnap a végkimerültségnek kellett az álmok világába taszítania.
Különleges ember vagy Te, az kétségtelen. Dobban a szívem, ha rád gondolok, arcod édes emlékű vonulata sejlik elő emlékezetem homályából. Hiányzol,minden egyes nap, mikor nem vagy velem.
Nem tudom mitévő legyek.
Talán csak a szeretet biztonsága, a megszokottságod hiányzik. Talán a borzasztó vicceid, talán mindent megértő mosolyod.
Amblokk, Te.
De ez nem lehet szerelem. Ha tudom, hogy vége lesz, vagy sosem jön majd össze, akkor az nem lehet az. Vagy mégis?
Különleges ember vagy Te, az kétségtelen. Dobban a szívem, ha rád gondolok, arcod édes emlékű vonulata sejlik elő emlékezetem homályából. Hiányzol,minden egyes nap, mikor nem vagy velem.
Nem tudom mitévő legyek.
Talán csak a szeretet biztonsága, a megszokottságod hiányzik. Talán a borzasztó vicceid, talán mindent megértő mosolyod.
Amblokk, Te.
De ez nem lehet szerelem. Ha tudom, hogy vége lesz, vagy sosem jön majd össze, akkor az nem lehet az. Vagy mégis?