Pesti éjszaka

Alkohollal a vérben minden más. Nem olyan fájdalmas, eltorzult és kietlen a világ.
Az utcák egy megmagyarázhatatlan titokzatosságot rejtenek magukban, míg az emberek tökéletes teremtményeknek tűnhetnek.

Azonban alkohol nélkül a vérben, észrevesszük az apróbb részleteket is, mint például a reménytelen sötétséget.
A vak valót.
A lépcsők mentén itt-ott foszladozó és botladozó hajléktalanokat.

-o-

Ezt a pár sort egy lepukkant pizzázóban írtam, egy nyári hajnalon. Ez volt a véleményem arról, hogy betegségtől könnyezve, a recepteket szorítva egyedül a gyógyszertárba menet éjszaka megtámadtak. Megütöttek, leköptek, az arcomba üvöltöttek sörtől savanyú, értelmetlen gondolatokkal és senki nem segített. Kivilágított, nyilvános téren a villamosra várva, egyetlen egy ott várakozó sem jött volna oda, próbált volna megvédeni egy kétségbeesett tizenévest egy őrjöngő függőtől. 

Így hát egyszer mindenki megtanulja, hogy elsősorban önmagában kell, hogy hite legyen. Ez az éjszaka volt az számomra, mikor azt hiszem, saját magamban kezdtem el bízni.