Előre
Elég volt.
A folyamatos képernyő bámulásból, a tengernyi étel műanyagszemetéből. A kuplerájból, összeszedetlenségből és... a kényelmes semmittevésből.
Elég volt.
A mondvacsinált indokokból, a magammal is elhitetett gyermeteg fantáziákból. Én alakítom a jövőm, csakis elhatározottság kérdése.
Elég volt.
A tudatlanságból, elnéző pillantásokból, magyarázkodó és mentegetőző gondolatokból.
Elég volt!
Nem lesz egy könnyű menet, sőt! Nehezebb lesz, mint eddig bármi. Merthogy most nem egy vizsgáról vagy egy helyzetről van szó, amivel meg kell küzdenem.
Hanem saját magamról;
a legnagyobb ellenségemről,
a legkedvesebb barátomról,
a megértő puhaságról.
Ez nem mehet így tovább. Nem, nem és nem!
Fejlődni szeretnék saját magam miatt!
Mert megérdemlem, és mert tisztelem és szeretem magam annyira, hogy erő- és energiabefektetéssel segítsek saját magamon.
Más úgysem tud, csakis én.
A folyamatos képernyő bámulásból, a tengernyi étel műanyagszemetéből. A kuplerájból, összeszedetlenségből és... a kényelmes semmittevésből.
Elég volt.
A mondvacsinált indokokból, a magammal is elhitetett gyermeteg fantáziákból. Én alakítom a jövőm, csakis elhatározottság kérdése.
Elég volt.
A tudatlanságból, elnéző pillantásokból, magyarázkodó és mentegetőző gondolatokból.
Elég volt!
Nem lesz egy könnyű menet, sőt! Nehezebb lesz, mint eddig bármi. Merthogy most nem egy vizsgáról vagy egy helyzetről van szó, amivel meg kell küzdenem.
Hanem saját magamról;
a legnagyobb ellenségemről,
a legkedvesebb barátomról,
a megértő puhaságról.
Ez nem mehet így tovább. Nem, nem és nem!
Fejlődni szeretnék saját magam miatt!
Mert megérdemlem, és mert tisztelem és szeretem magam annyira, hogy erő- és energiabefektetéssel segítsek saját magamon.
Más úgysem tud, csakis én.
