Osztálykirándulás recap


Visszatekintve azt kell mondjam, hogy fantasztikus volt az elmúlt pár nap. Voltak nehéz, fárasztó, és hitetlenkedő pontjai is: mint például mikor az osztálycsoportba három meztelen férfiláb képe érkezett, vagy amikor a falukutatáshoz vezető buszt az úttest másik oldalán vártuk fél óráig.
Az igazi meglepődöttség viszont akkor ért, amikor a vonaton Csopak felé valakik rögvest mellém ültek és nem hagyták, hogy egyedül utazzak. Vagy mikor a strandon, a Balcsi partján csintalankodó szellőben állva érdeklődő, jólesően kíváncsiskodó beszélgetést kezdeményezett velem nem is egy, hanem több kedves arc. Esetleg a furcsán szorongató érzet az első nap végén, hogy tartozom valahová; elfogadást és feloldozást kaptam, és része vagyok valami sokkal nagyobbnak, mint saját magam.
Persze ez az órák, napok, beszélgetések telésével-múlásával csak még erősebb érzet lett, amit egy-egy kölcsön cigiben vagy lehetetlen activity feladat megoldása után éreztem dobbanni a légkörben.

-o-

A második nap rekedten, az éjszakázástól a reggeli felett fáradtan dülöngélve mosolyogtam bágyadtan. Miután kiderült, hogy az egész napot a közelben lévő falvak felkutatásával és megismerésével fogjuk eltölteni, a mosoly kicsit alábbhagyott, de így is lelkesen indultam neki az ismeretlen feladatnak. Alsóörs csodás lankáiról készült négy oldalas esszémet bárkinek igazán szívesen mellékelem, ha esetleg altató jellegű olvasmányra vágyik.

-o-

Fáradtság, lecsukódó szemek,  és bedugott fülek.
Elsuhanó napraforgótáblák, édes napsütés és bágyadt szellő.
Az osztály teljes kimerülésben utazik Budapest felé.