Felfelé zuhanás
A nap még csak incselkedve karcolja a horizont egyik távoli láthatárát,
de Te máris mélységes, kitörölhetetlen nyomot hagytál bennem.
de Te máris mélységes, kitörölhetetlen nyomot hagytál bennem.
Fél öt van, és mégis minden gondolatom a tiéd.
Az elpilledő álmok utolsó szívdobbanása,
s a hajnali ébrenlétek folytonos zakatolása.
Lassan, gyorsan, éhesen vagy kérlelően,
de mindegyik rólad szól.
Sajogva sóhajtoznak érted:
a megsemmisítő ábrándok, s én is.
