Apró csodák

Az automata mérgesen köpte vissza a Szent Istvánt ábrázoló bankjegyet. A hosszú, kiengedett hajú lány kétségbeesetten kezdte el pörgetni az ujjai közt az aprót, de akárhogy is számolta, nem volt elég. Tehetetlenül, vállmeresztve törte pár pillanatig a fejét, majd mikor a reménytelenség lángja gyúlt ki a szemében, a hátulról érkező lebarnult kéz egy ezer forintost táplált az éhező monstrumnak. Értetlen tekintet, csörgő visszajáró és szaporán dobbanó szívritmusok.
Kapni jó érzés, de adni még jobb. Talán a meglepődöttség a karcsú teremtés arcán, vagy az olvadozó melegség a bensőmben, nem tudom. De megérte.

* leave a little sparkle wherever you go*