Matricaria chamomilla
Az álom édes íze még itt kergetőzik a csalóka reggeli homállyal, de nem tudok másra gondolni, csak hiányod sajgó dobbanásaira.
Az emlékképek egyre csak pörögnek, jók s rosszak egyaránt. Aztán ott vannak a víziók, hogy egyszer még olyan lesz, mint régen.
Mind közül ezek a a legfájdalmasabbak; hogy évek óta nem láttalak, mégis, te egész biztosan szikrázó mosollyal jársz-kelsz továbbra is.
Mi lehet? Ragyogó, mindent és mindenkit elfeledtető cserfes szád, a csalafinta csillanása szemednek, esetleg szerteágazó hajszálaid az idegen országutak hajnali fényében? Netalántán közvetlen bensőd, melynek közelségében szorongó láncaim pillanatok alatt leoldódtak?
Hosszú ölelés,
egy perc,
kettő,
három,
majd lassan évek. Évek mióta őrzöm, s el nem eresztem hiányod húsba vágó emlékét.
Ha kívánhatnék bármit a világon, az az lenne, hogy bárcsak sosem mentem volna el a világ másik oldalára nélküled. S bár látod, az az év... El sem tudod képzelni számomra mennyit adott, hozzám tett, gyarapított, formált és növelt.
De jelenleg odaadnám az egészet, ha csak pár percig olyan lehetne, mint régen.
Sírni tudnék, marcangolni! Mert egy barátság elvesztése, mely évekig stabil pilléred volt, jobban fáj, mint egy életszakaszodhoz csatlakozó szerelmes.
Hisz együtt nőttünk fel! Nyaranta a Balaton partján pancsolva és hatod-hetedjére is ugyanazt a várat megmászva vigyorogtunk egymásra. Napokig ültük, feküdtünk, tespedtünk, térdeltünk, álltunk, zsibbadtunk és még ezek ezer kombinációja azon a hülye buszon.
Minden egyes kibaszott nap egymásra kacsintottunk a folyosó két másik végéről és az első titkainkat is sutyorogva beszéltük meg a lánymosdóban.
Mégis hová lett mindez?
Hogyan tépte ki magát és hagyott ennyire tátongó ürességet hiányod?
Az életemből teljesen lehetetlennek tartom, hogy kitöröljelek, elfelejtselek, s a múlt martalékai közé eresszelek. Nem, nem és nem!
Bár akármennyire is elképzelhetetlenül nehéz, de jobb így. Néha-néha felszakadó sebeket ápolgatni majd hagyni, hogy újra bevarasodjanak egyszerűbb, mint egy olyan tűz fölött melegedni, ami rég kialudt.
https://www.youtube.com/watch?v=Db9ciJPIaEU
Az emlékképek egyre csak pörögnek, jók s rosszak egyaránt. Aztán ott vannak a víziók, hogy egyszer még olyan lesz, mint régen.
Mind közül ezek a a legfájdalmasabbak; hogy évek óta nem láttalak, mégis, te egész biztosan szikrázó mosollyal jársz-kelsz továbbra is.
Mi lehet? Ragyogó, mindent és mindenkit elfeledtető cserfes szád, a csalafinta csillanása szemednek, esetleg szerteágazó hajszálaid az idegen országutak hajnali fényében? Netalántán közvetlen bensőd, melynek közelségében szorongó láncaim pillanatok alatt leoldódtak?
Hosszú ölelés,
egy perc,
kettő,
három,
majd lassan évek. Évek mióta őrzöm, s el nem eresztem hiányod húsba vágó emlékét.
Ha kívánhatnék bármit a világon, az az lenne, hogy bárcsak sosem mentem volna el a világ másik oldalára nélküled. S bár látod, az az év... El sem tudod képzelni számomra mennyit adott, hozzám tett, gyarapított, formált és növelt.
De jelenleg odaadnám az egészet, ha csak pár percig olyan lehetne, mint régen.
Sírni tudnék, marcangolni! Mert egy barátság elvesztése, mely évekig stabil pilléred volt, jobban fáj, mint egy életszakaszodhoz csatlakozó szerelmes.
Hisz együtt nőttünk fel! Nyaranta a Balaton partján pancsolva és hatod-hetedjére is ugyanazt a várat megmászva vigyorogtunk egymásra. Napokig ültük, feküdtünk, tespedtünk, térdeltünk, álltunk, zsibbadtunk és még ezek ezer kombinációja azon a hülye buszon.
Minden egyes kibaszott nap egymásra kacsintottunk a folyosó két másik végéről és az első titkainkat is sutyorogva beszéltük meg a lánymosdóban.
Mégis hová lett mindez?
Hogyan tépte ki magát és hagyott ennyire tátongó ürességet hiányod?
Az életemből teljesen lehetetlennek tartom, hogy kitöröljelek, elfelejtselek, s a múlt martalékai közé eresszelek. Nem, nem és nem!
Bár akármennyire is elképzelhetetlenül nehéz, de jobb így. Néha-néha felszakadó sebeket ápolgatni majd hagyni, hogy újra bevarasodjanak egyszerűbb, mint egy olyan tűz fölött melegedni, ami rég kialudt.
https://www.youtube.com/watch?v=Db9ciJPIaEU
