Meztelenül

Égető pillantásod a fülledt cigarettafüstön át is igézően babonáz; te(l)hetetlen vagyok.
Semmilyen elhallgatott kérdés, szaggató kétely, könnyes félelem, mint ezelőtt oly sokszor.
Csakis színtiszta, megmagyarázhatatlan titokzatosság.

Hozzászoktam már pedig az értetlenkedő, furcsálló és félénk szempárokhoz, de olyat, mint a tiéd, még sosem éreztem magamon.
Mintha egyetlen másodperc alatt képes lennél vadul megrengetni az egész világom, átlátni az összes, belülről mélységesen kaparó és kérlelő kétségen, s az évek alatt oly biztonságosan kiépített hamis, fagyott mosolyokat egy szempillantás alatt ölelően, feloldozva megolvasztanád.
Olyan hatással vagy rám, mit ép elméjű ember felfogni nem bír, szerencséje pedig elképesztően ritkán van ahhoz, hogy megtapasztalhassa: a vágy őrjítő, édesen hasogató, szíveket ritmusra hangoló, eszeveszett futamát.

Felemészt, fájóan perzsel, édesen megsemmisít és teljes egészében lehetetlen, hogy nélküle éljek ezentúl.
Megannyi titkot rejt és őriz magában,
s hogy erre miért is vágyom?


Ezt sosem tudhatom.