Egy falatnyi boldogság és odafigyelés

Szerző:
Csütörtök van, dolgozom, és el tudnám sírni magam. Éjszaka fél 12-t mutat az óra, olyan érzés, mintha 3 hónapja keltem volna fel és ennek a napnak soha nem lenne vége.
A feszültség órák óta őről belülről, amit természetesen egy mosollyal próbálok leplezni, de egyre nehezebb és nehezebb kikényszeítenem magamból a kedves szavakat és vigyorokat. Aztán egy telefonhívás az egész napra pontot tesz, és az orrnyergemet ujjbegyeim közé csippentve próbálok valamelyesféle lelkierőt magamba sugározni. 
Az idő megáll, legszívesebben csak összegömbölyödnék a takaró alatt és sírnék. 
Aztán az egyik munkatársam egy megértő mosollyal felém fordul, és még gőzölgő, csokiszósszal meglocsolt churrost rak elém egy S alak formában. 
"- Láttam, hogy rossz kedved van, ezt neked készítettem." - mondta.
Az érzések teljesen összekavarodva és megaszalódva álltak meg bennem egy pillanatra, hatalmas mosolyra görbült a szám.
---
A nap végén igenis a szabadidőnk feladásával keresünk pénzt, de nem mindegy, hogy milyen környezetben töltjük azt a rengeteg órát. Itt nem számítanak a személyes problémák vagy a mélyről fejtörő érzelmek, mert azért vagy itt, hogy félre tedd őket és csináld a dolgod. De igenis, mélyen hiszem azt, hogy a munkaidődben is értékesnek kell, hogy érezd magad. Hogy ne csak egy robot vagy egy alkatrész legyél.