érték

Zubog bennem a boldogság, az energia, a fiatalság, a szerelem, és az átgondolt meggondolatlanság egyszerre. Azt hiszem, talán ilyen érzés fiatalnak lenni.

Újra becsukom a szemem, már egy másfél órája forgolódok az ágyamban, de valamiért képtelen vagyok azt a hatalmas vigyort a számról letörölni. Az előző délután és este képei, emberei, beszélgetésfoszlányai járnak a fejemben. Például az, hogy 100%-ra sikerült életem első vizsgaidőszakának utolsó vizsgája, ezzel 4,7 körülre húzva az átlagom. Az, hogy egy nagyon jó barátnőmmel, aki nemrég lett életem szerves része, elindultunk a Király utcai KFC-be, mert ami Keletinél van és sokkal közelebb a kiindulópontunkhoz, esztétikailag nem tetszett nekünk. Az, hogy az omlós pipihusi felett dumcsizgatva a telefonjaink nem pittyegtek néhány megváltó pillanatra, mert nem volt 4G az étterem azon eldugott szegletében. Az, hogy a Rizibe beérve a munkatársaim hatalmas vigyorokkal fogadtak, gratuláltak, és csapolták ki a jól megérdemelt sörömet. Az, hogy baromi nagy késéssel rohantunk a hóesésben nevetve, viháncolva és teljességgel felszabadulva a metróállomás felé, ahol felszedtük egy barátomat. Immáron hárman indultunk meg az egyik kedvenc sörözőm felé, ahol ugyancsak széles vigyorokkal és olyan felkiáltásokkal fogadtak, hogy "Csak nem a kedvenc vendégem érkezett meg?". 

Az ismerkedés izgalmas illata lengte be az első órákat, hisz a két ember aki a társasomban ült, nem ismerte egymást. De mennyire fantasztikus, istenem, nem arról beszélgettek amikor visszaértem a mosdóból, hogy milyen volt a napjuk vagy mi a kedvenc filmük, hanem hogy éppen elégedettek-e az életükkel, meddig tartanak a határaik más emberekkel szemben. És akkor éreztem azt, hogy igenis meg kell válogatnia az embernek, hogy kikkel veszi magát körül, kivel tölti a szabadidejét és kinek ad magából. Mert az a két személy aki ott volt velem tegnap este, és teljesen lazán beszélgettek úgy hogy kb 5 perce ismerték egymást, megmutatta nekem, hogy milyen értékes vagyok. Mert végülis madarat tolláról... És ez lehet, hogy egoistán hangzik, de azt hiszem, hogy egy én-szemléletű világban ahol magunkból indulunk ki, ott magunkat gondoljuk a valami kezdetének és végének is, amit életnek hívunk.

Az este folyamán még rengeteg dolog történt, például felvághattam a csocsótudásommal valaki előtt, amit aztán egy ismeretlen a földbe is döngölt azzal a mondatával, hogy "Á, biztos gólya vagy, már ha a csócsótudásodból indulunk ki". Hatalmasat nevettem. Vagy az egyik pultossal való megható pillanatom, aki hamarabb ment haza a munkából, és egy nagy mackóöleléssel jött oda hozzám elköszönni és biztosított, hogyha másnap erre járnék, akkor ő lesz itt. 

Hazafelé (csak hogy gyönyörűen és nőiesen fejezzem ki magam) úgy tántorogtam a járdán, mint az örökhugyozás, mert teljességgel elfelejtettem, hogy én egyébként antibiotikumot szedek 6 napja, és arra az alkohol extrém hatást fejt ki, azaz a kettő együtt nem annyira barát. De nem baj, legalább ezután biztos, hogy figyelni fogok erre.

Apropó nőiesség, nagyon izgalmas volt a két barátom értekezését hallgatni, mert az egyikük úgy jellemzett engem, hogy "férfias" vagyok, egy nagyon jó értelemben véve. A másik barát pedig visszakontrázott, hogy mennyire szomorú, hogy társadalmilag és szociálisan az a sztereotípia alakult ki, hogyha valaki határozott, az máris férfiasnak van titulálva. Nem tudom, érdekes volt.

És nagyjából eljutottunk odáig, hogy másnap reggel van, literesével öntöm magamba a vizet mert annyira ki vagyok száradva, fekszek az ágyamban, lubickolok a meleg érzésében amit takaróm ad, és csukott szemmel egy letörölhetetlen mosolyra gördül a szám.

Azt hiszem, ilyen érzés fiatalnak lenni.

Egy szám, ami  hangulatában nagyon leírja az enyémet, illetve a pillanatnyi életstílusomat: CITY OF ANGELS - 24kGoldn