power
Nagyon sokan kedvesnek ismernek.
Egy aranyos, törődő lánynak, aki megpróbálja a lehető legkevesebb fájdalmat okozni a világban és minél több jót adni hozzá.
És nagyon szeretek ez a lány lenni. Mert megnyugtató, hogy nem kell azon gondolkoznom, hogy mit érzek vagy mik az elveim; mert a határtalan odafigyelés, törődés és szeretet keretei között biztonságban érzem magam.
De mi van azzal az entitással bennem, aki nem kedves? Aki megbánt másokat, aki feljebbvalónak érzi magát helyzetekben, aki kihasználja a hatalmát? Aki retteg az apjától és legszívesebben egy kislány maradna örökre. Aki belülről üresnek érzi magát, amikor másokat előtérbe helyezve feladja magát. Aki váltogatja a partnereit és összetört álmokat hagy hátra maga mögött. Aki néhány szavával pár másodperc alatt érzelemmentesen tud bárkit megsemmisíteni.
Ez mind én vagyok, a kedves külsőm alatt. Én tudom, igen, mindenkinek vannak árnyoldalai, amiket nem szívesen teszünk kirakatba.
De az enyémeket félelmetesnek találom néha.
És azt hiszem elfogadom őket -magamat-, de félelmetes, hogy mekkora hatalommal ruház fel és igáz le és tapos a földbe embereket ha úgy van, vagy éppen nem tudom kontrollálni, de természetesen csak kedvesen és finoman.
Nem tudom, tényleg.
Íme egy jó kép rólam meg az aktuális kedvenc sírós számom, amiknek igazából semmi köze az előbb leírt témához.