vasárnapok
Egészen megfoghatatlan hangulata van a vasárnap reggeleknek.
Az agy még nem pörög annyira sebesen, a gondolatok egyelőre lazák és könnyedek. A nyitott ablakon keresztül a tavasz szimfóniája árad be; madarak hajnali, összeolvadó hegedűszekciója, a hűvös levegő érzékcsalogató fuvolázása, a memóriában kavargó, lassú álmok tétova csellóvonása, a távoli villamosok és autósok egy-két bőgő pengetése, és a mély, megbízható ütős, az egész kiindítója és alapja: a szívdobbanásaim.
Félig homályosan pislogva, arcomat a kinti hűvös áramlatának ellentartva hagyom, hogy a megnyugvás elárasszon. A mindennapi terhek még felhősen egy másik bolygónak tűnnek, amiről tudjuk, hogy létezik, de felismerhetetlenül és nyugtatóan messze.
Az utcák még csak ásítoznak a korai fénysugarakban, az őket keretező fák pedig hosszan nyújtózkodnak az ég és a teljesség felé.
Ahogy mi is tesszük ébredésünk után.
Az egész világ csendes, mindenki megpihen egy pillanatra. Nem maradunk ki semmiből, nem gondolunk túl semmit, egyszerűen csak létezünk, harmóniában.
Említettem már, hogy mennyire szeretem a vasárnap reggeleket?
(A dalszöveg a videó leírásában megtalálható:)