"AZ" a lány
Legtöbbünknek van egy mumus-lány vagy mumus-fiú az életében, legalábbis nekem egészen biztosan.
A tökéletes alakú lány, aki igazából már nő. Aki mindenhol kitűnik a tömegből, hatvanháromezer-négyszázhuszonhat iskolán kívüli tevékenységben remekel, a jegyei mind 'Jeles' minősítésüek, álomszerű párkapcsolatban él, a stílusérzéke és ruhatára irigylésre méltó. Elmondhatatlanul intelligens, kedves, megértő, a szeméből csak úgy sugárzik az empátia. Azonban ha arra van szükség, gyönyörű haját hátradobva csípősen odapirítva nevettet meg mindenkit, mivel hogy természetesen remek humorérzékkel van megáldva. Bármikor lenyom egy spárgát, énekel, fest, rajzol akár DaVinci, és pontosan tudja hol vannak a határai. Minden épeszű férfi rávágyik a környezetében: a "csak fiúbarátoktól" kezdve az utcán egy szempillantásába belészerelmesedő elveszett lelkeken át, a legjobb barátokig. A családi élete rendben van, hétvégenként egy szerető otthon és nagy mackóölelések várják haza.
És tudom, pontosan tudom, hogy a tökéletes nem létezik. Minden részecskémmel felfogtam már, mégsem tudom teljesen elfogadni.
Miért?
Miért vágyom ennyire az ő életére?
Lehet, hogy jelen pillanatban nem társadalmilag elfogadott és tökéletes alakkal rendelkezem, de ugyancsak szépszámmal utánam fordulnak az utcán, ha odafigyelek magamra. Lehet, hogy nem tudok 10 perc alatt egy ügyes arcképet rajzolni, de csukott szemmel, szaglás alapján felismerem a Rizmajer Sörház 12 csapolt sörét. Lehet, hogy nem egy mintacsalád fogad hétvégenként, de annál nagyobb szeretetet el sem tudok képzelni, mint amit a legtöbb családtagomtól kapok, méghozzá rendszeresen. És igen, lehet, hogy ebben a pillanatban nincs párkapcsolatom, de legalább van annyi magabiztosságom és erőm saját magam felé, hogy nem kezdek bele valami olyamibe, amire amúgy rohadtuk nem állok újra készen.
Akkor mégis miért? Mi a fészkes fenéért érzem rosszul magam, amikor AZ a lány ott van? Miért nem tudom félretenni a megfelelésemet? Miért akarok mindenáron olyan lenni, mint ő?
Azt hiszem talán azért, mert így könnyebb.
Sokkal de sokkal könyebb vágyakozni valami után, gyötrődni és sínylődni valamiért, mint igazándiból tenni érte.
Egyszerűbb egy tökéletes alakról álmodni, mint napi rendszerességgel testmozgást végezni. Felhőtlenebb istenadta' tehetségről álmodni, mint beiratkozni egy kurzusra és időt fektetni bele. Kényelmesebb egy tökéletes párkapcsolatot vizualizálni, mint actually újra megnyílni valakinek és rettegni, hogy egy kézmozdulattal összezúzza a szívedet.
Fáj a változás. És nem mindig jó. És igenis nagyon nehéz. De egy orbitális nagy klisével élve: ezáltal leszünk erősek. Attól, hogy elkezdünk tenni az álmainkért, fantáziáinkért: megerősödünk. Felvállaljuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, nem tudunk mindenkinek megfelelni és egyszerűen igenis elfáradunk néha!
Igen, lehet, hogy nem vagyok AZ a lány (akinek egyébként egész biztosan ugyanúgy vannak nehézségei és problémái, csak én épp nem tudok róluk).
De azt hiszem nem is kell annak lennem, nem is lehetek soha, mivel én ÉN vagyok. Ugyanolyan különleges, humoros, egyéni, gyönyörű, tehetséges és stílusos.
Csak a magam módján:)