peace of mind
Ülök a kanapéján telefonnal a kezemben és a bajszom alatt vigyorogva pillatok fel rá, ahogy a galéria lépcsőfokán lefelé jőve megáll, és nyújtózkodik egyet az ég felé. Nyurga teste gyönyörűen feszül meg a késő délutáni fényekben, az erő és a magabiztosság csak úgy sugárzik belőle.
Mosolyogva rám pillant, befejezi a lépcsőből hátramaradt fokokat és a kanapé szélén megtámaszkodva fölém magasodik.
A világ megszűnik létezni, az összes érzékszervemet ő tölti ki, a perifériámban is csak őt érzem.
A telefonom hangszórójából egy magyar előadó száma szól, de egy szempillantás alatt elmosódik minden, ahogy megcsókol.
A kezemet fogva felhúz magához, két kezét a nyakamra és az arcom szélére helyezi, gyöngéden cirógat hüvelykujjával. Csukott szemmel élvezem ezt a lélegzetvételnyi békét a mindennapok rohanásában, majd elmosolyodom ahogy lassan, mezítlábasan lépdelni és dülöngélni kezdünk a halkan szóló zenére. Fejemet mellkasára helyezem, álla a fejtetőmön nyugszik, a testünk pedig egymásba fonódva mozog egy lassú ritmusra, végtelen összhangban.
