spanyol vonatok
A spanyol vonatok kábé annyiban hasonlítanak a magyarhoz, hogy utasokat szállítanak. Minden más téren hatalmas szintkülönbséget lehet érzékelni, a fedélzeti felszereltségtől a személyzetig.
Madridban, a hatalmas vasútállomásra érkezve a gyorsvonatok számára fenntartott külön szárny felé vettük az utat. A 13-14. számú sínpárokhoz mozgólépcsőn mentünk le, a három kalauzhölgy pedig már a járműre szállás előtt ellenőrizte útlevelekkel együtt a jegyek érvényességét. Az üléseket inkább fotelnek nevezném, a műbőrrel bevont helyek mindenki számára kényelmes utazást biztosítottak. A kiragasztott QR-kódok az elérhető étel- és itallistát rejtették maguk mögött, a kocsik végében külön nagyobb csomagok számára elhelyezett tárolópolcok pedig a bőröndök és utazótáskák kényelmes tárolását tették lehetővé. Az energiafogyasztás optimalizáslása és az aerodinamikai előnyök érdekében, a kacsacsőrű formatervezéssel készült vonatok közel 300km/h sebességgel sietnek általánosságban az ország különböző régiói felé, így a 500-600 kilométeres utakat is alig 2-3 óra alatt megtéve. A légkondicionált hőfok nyáron is a tökéletes testérzethez alkalmaszkodik, pont annyira hűs, hogy az embernek még kellemesen ne legyen szüksége pulóverre, de ne is legyen túl meleg.
De az egyetlen dolog, ami nincs a spanyol vonatokon, az a zöldfűszeres-csirkés lepény.
Magyarországon utazni minden hátulütőjével együtt sokkal jobban szeretek, mint külföldön. Talán a megszokás miatt. Vagy a csirkés lepény miatt, nem tudom.
Kifejezetten a reggel 6 óra körüli InterCity-ket szeretem, amik elsőként indulnak messzi tájakra, a késés lehetőségét kevéssé hordozva magukban. A Nyugatiig tartó negyedórás séta során mág az utcák is csendesek, a reggeli harmónia megmarad a lélekben. Az előre kiszemelt és grafikus weboldal nézetben kiválasztott helyjegy az új, már kevésbé zsúfolt tervezésű kocsikban biztonsággal vár, nem okozva meglepetéseket a kocsi minőségére vagy az utastársakra vonatkozóan. Az út nem a megérkezésről szól ilyenkor számomra, hanem az egyensúlyról és az átállásról. Az internet néhol korlátozott elérhetősége egy letisztult reggelt jelent, lehetőséget, hogy befelé figyeljek. A kezdő- és végcél között lebegő útilét súlytalan, megfelelések nélküli szabadsággal ajándékoz meg. A bisztrókocsis zöldfűszeres lepény egy sárgabarackos VitaTigrissel kiegészülve pedig csak simán az egyik legjobb dolog a világon ilyenkor reggelire.A Nyíregyházára tartó 3 órás út alatt mindig azt csinálom amihez kedvem van, vagy amire aktuálisan szükségem van: alszok, olvasok, filmet nézek, dolgozok, a "Songs for dramatically staring out train windows" Spotify lejátszási listára mélyülök el a tájban, válaszolok minden felgyülemlett üzenetre, híreket olvasok, de semmiféle képpen sem nyomasztom magam. Csakis úgy töltöm el ezt a 3 órát, ahogy az nekem jól esik.
Kifejezetten a reggel 6 óra körüli InterCity-ket szeretem, amik elsőként indulnak messzi tájakra, a késés lehetőségét kevéssé hordozva magukban. A Nyugatiig tartó negyedórás séta során mág az utcák is csendesek, a reggeli harmónia megmarad a lélekben. Az előre kiszemelt és grafikus weboldal nézetben kiválasztott helyjegy az új, már kevésbé zsúfolt tervezésű kocsikban biztonsággal vár, nem okozva meglepetéseket a kocsi minőségére vagy az utastársakra vonatkozóan. Az út nem a megérkezésről szól ilyenkor számomra, hanem az egyensúlyról és az átállásról. Az internet néhol korlátozott elérhetősége egy letisztult reggelt jelent, lehetőséget, hogy befelé figyeljek. A kezdő- és végcél között lebegő útilét súlytalan, megfelelések nélküli szabadsággal ajándékoz meg. A bisztrókocsis zöldfűszeres lepény egy sárgabarackos VitaTigrissel kiegészülve pedig csak simán az egyik legjobb dolog a világon ilyenkor reggelire.A Nyíregyházára tartó 3 órás út alatt mindig azt csinálom amihez kedvem van, vagy amire aktuálisan szükségem van: alszok, olvasok, filmet nézek, dolgozok, a "Songs for dramatically staring out train windows" Spotify lejátszási listára mélyülök el a tájban, válaszolok minden felgyülemlett üzenetre, híreket olvasok, de semmiféle képpen sem nyomasztom magam. Csakis úgy töltöm el ezt a 3 órát, ahogy az nekem jól esik.
Lehetnek szuperkényelmesek és extratiszták a spanyol vonatok, azt hiszem sosem fognak felérni azzal a látvánnyal, ahogy nyáron a sátoraljaújhelyi TelekFesztre zötyögve láthatom az ablakból a napraforgókat. Vagy azzal, ahogy az átbulizott éjszaka után egy reggeli vonaton életem legmélyebb alvását zsebelem be. Esetleg azzal, hogy Budapestre már hazafelé sikerül leülepednie a hétvége történéseinek.